Nincs tévém, de beszivárgott az életembe a Fölszállott a Páva című tehetségkutató. Ismerősök mutogattak belőle részleteket. Bennem vegyes benyomásokat keltett a műsor.
Először is, magát a néptáncot nagyon szeretem. 5-6 évet táncoltam, és 5-6 éve, merthogy azóta áttértem más kultúrákba. Amíg nem táncoltam latin/afro táncokat, addig elképzelni sem tudtam, hogy valaha otthagyom a néptáncot. A vonósbandák által keltett hangulat, a ropogtatások és a mozgáskultúrában az egyenes hát és merev csípő elegáns, szálkás stílusa, vegyítve a sztenderd táncokból hiányzó lazasággal... egyszerűen gyönyörű, unikális, tökéletes. Nagyon otthon voltam benne.
De tény, hogy van más is a világon. És a világ nagy, és tág. Amihez képest a néptáncpiac meg kicsi.
A Fölszállott a páva körül felbukkanó arcokat mind megismeri az ember személyesen is, ha 2-3 évet táncol, és elmegy esetleg 1-2 tánctáborba is. Itt fokozottan igaz, hogy kicsi a világ. Gazdag, de kicsi.
És hát nem sok igazi nagysága van ennek a világnak. Tőlem megkérdezték, hogy tetszett például Berecz István (a mesemondó Berecz András fia) produkciója, és őszintén mondtam, hogy sehogy. Sehogy. Semmi nem fogott meg benne. És minden zsűritől 10 pontot kapott. Az egész műsorra rárakódik ez a dicshimnusz-hangulat.
Nagyon kevés néptáncosra tudom azt mondani, hogy élvezem nézni, amit csinál. Igazából kettő ilyen van: Zsuráfszky Zoltán, aki egy meglehetősen excentrikus alak, a másik pedig a szerény Fitos Dezső.
Magyarország vezető néptáncegyüttese a Honvéd táncegyüttes (Táncszínház most a hivatalos megnevezés), ebbe olvadt bele a Budapest, korábban valószínűleg a Budapestet kellett volna megnevezni. Ennek az együttesnek a vezetője Zsuráfszky, és a tagja Fitos. De mind a ketten ezer másik helyen/poszton megfordulnak. Zsuráfszky nagyprodukciókat koreografál és szervez, ahol lehet, Fitos meg fellép az együttesben, vezeti Szentendre táncegyüttesét, koreografál ő is, gyűjt, evangelizál a tengerentúlon, tánctáborokban tanít stb., és nem utolsósorban megtalálható a pesti táncházakban is.
És ha megkérdeznétek, hogy a Budapest/Honvéd többi tagja közül, legyen az akármelyikőjük, hogy melyiket jó nézni, ahogy táncol, azt mondanám: semelyiket. Korrekt néptáncost annyit látsz, amennyit akarsz, de azt élvezni csak akkor élvezed, ha laikus vagy.
Igazából nem akartam Zsuráfszkyról beszélni, úgyhogy nem változtatom meg a poszt címét, de óhatatlanul adódik a vele való összehasonlítás, ha Fitost akarom jellemezni. Kettejük viszonya hasonló, mint mondjuk a vízlabdában Kemény Dénes és Benedeké (vagy Kásásé).
Zsuráfszky "figyelj ide" Zoltán a piac nagyöregje, mint említettem, egy excentrikus személy, amolyan "sztár". Hangja rekedtes és agresszív, vezetői stílusa közvetlen, gyakran közönséges és gátlástalan. Ez bejön, ha átléped a szintet nála, és visszataszító, ha nem. Ugyanakkor el kell ismerni, ahogy a keze alatt dolgozó emberek el is ismerik: minden alapja megvan rá, hogy nagy legyen az arca.
Zsuráfszky balettet végzett, mozgása precíz és erőteljes, gesztusai szélesek, alkata mondhatni tökéletes: szálkás, válla széles, arca szögletes. Ugyanakkor Zsurászky valahogy kívüláll a népi világon. Nincs vidéki akcentusa sem; egy fővárosi akadémikus.
Fitos több szempontból Zsuráfszky ellentéte. Nehéz elhelyezni őt a mezőnyben. Nem látod benne az akadémikus, balettos ízeket, mégis a legvirtuózabb mozdulatokat is játszi könnyedséggel és halálpontos időzítéssel csinálja. Olyan könnyed, hogy nem érted, hogy hogy lehet, hogy minden csapás és ropogtatás ott van és szól, anélkül, hogy látnád, hogy rákészülne. Egyszerűen a sima mozgása alól maguktól jönnek az egyenletes csattanások. Stílusa eredeti, utánozhatatlan.
Fitos alkata sem az a szálkás, kemény test, amit a néptáncos archetípus sugall, hanem kissé párnás, viszont széles vállal született ő is, nem olyan, mint Hajdú Flórián, aki amolyan pocakos, szuper márió benyomást kelt (pedig ő lenne a harmadik, akit megneveznék a rangsorban kettejük után). Nem, Fitos színpadképe egy vérbeli, eredeti táncosé.
Szóval Fitos Dezső, "Dezske" egy egyedülálló jelenség. Az látszik benne, hogy egy ösztönös, korszakos zseni. És amilyen csendes a színpadon kívül, olyan kirobbanó erőt, átélést és humort mutat a színpadon. Színpadra termett.
Ha Zsuráfszky az akadémikus Arany, Fitos az ösztönös Petőfi. Kettejük közül mégis azt érzem, hogy Fitos a megismételhetetlen.
