Amatőr gondolatok, kritikákkal vegyítve, az önreflexió jegyében.

Vacskamati blog

Amatőr gondolatok kritikákkal vegyítve, az önreflexió jegyében.

Borzasztó álom

2012.05.16. 11:24 S. M.

Olyan rosszat álmodtam, hogy bár ne tettem volna, életem egyik legszörnyűbb terrorálma volt. S ami még rosszabb, hogy valamelyest önreflexív volt, úgy éreztem, a valóságban vagyok. Ugyanis az történt, hogy ma reggel 6 körül felkeltem, intéztem néhány dolgot, és visszaaludtam 10 körül. Az álom pedig úgy indult, hogy ebből az alvásból kelek.

Egy hotelszínvonalú, kecses, liftes, szellős, régimódi, de mégis modern építésű, tiszta társasházban béreltem egy egyszobás lakást. Egyszer csak betódul egy rakás közép-öregkorú kopott öltönyös ember, ügyvédszerűek, mint akik valami magasabb maffia szolgálatában szenvednek. Olyan 6-8 körülbelül, és beszélnek. Én megkérdem tőlük, hogy mit keresnek itt, konfrontatív vagyok, az egész annyira felkavar, hogy minden áldozatra kész vagyok. Nyugtatgatnak, válaszolnának is, de közben becsődül még vagy ugyanennyi ugyanilyen alak, már alig tudom, kitől lehet kérdezni, a hangzavar pedig akkora, mint az MTI nevű nyugdíjasotthon menzáján déli 12-kor.

Valami rosszabbra számítok, bevonulok a fürdőszobába, erőtlen vagyok. Jönnek még, de már nagymenő fiatalok, ők irányíthatják az öregeket is. Fürdőszobába benyitnak, valamit elvesznek, amit meg akartam menteni előlük. Elmennek. Számba veszem az értékeimet, amik még megvannak: laptop, telefon, pénztárca. Kimegyek a folyosóra, még látom az elmenő embereket, holmikat visznek magukkal, kavarodás, a ház többi lakóit is kirabolják.

Üres a ház, nem tudunk mit tenni.

Én fölmennék vissza a lakásba de azt látom, hogy két fiatal még mindig ott van. Elvesznek még cuccokat, közte a laptopomat, cinikusan, tudván, hogy tehetetlen vagyok. Én tényleg erőtlen vagyok. De mégis indul az action. Szaladok utánuk, lemaradok. Ketten vannak. A lépcsőházban egy emeletnyi magasságból ráugrok annak a fejére, amelyik viszi a laptopot, összerogyik, annak vége. Ez volt a testesebb alak, a vékony göndör hosszúhajú cinikus arc viszont engem vesz üldözőbe. Az utcán az autók közt valahogy elveszi, már nem emlékszem, hogy, de megintcsak cinikusan megjegyzi, hogy kicsit megrepedt a sarka.

Most én üldözöm őt. Egy játszótéren elbújik, egy nője bújtatja. Én észreveszem, és a hajánál fogva húzom ki. Látszik a csávó egyébként, én meg a feje fölött lévő vasrácson hurkot képezek a hosszú hajával, és úgy húzom, így nem ér el engem, de fáj neki, már vagy 5 méterre húzom a hosszú haját (ezek szerint ilyen hosszú volt).

Felébredek. Szörnyű, terror. Borzasztó.


Címkék: álom

Schindler's List (Schindler listája, 1993)

2012.03.18. 02:00 S. M.

Spielberg rögtön a Jurassic Park után készítette, ekkor lehetett karrierje csúcsán. Azóta sokmindenben kiismerhetővé vált. A film nagyrésze 20 év távlatából nem kicsit nyálas.

scaled.Schindlers.List.1993.INTERNAL.DVDRip.XviD.2-PARTiCLE.[www.descargasweb.net]_Mar 17, 2012 20.28.50.png

A történet érdekes, bár a holokauszt nem igényel ennyi fikciót, a mintának a United 93-at állítanám. A dokumentarizmuson túl minden más csak mázol. Persze Spielberg eposzt akart csinálni, afféle Nyomorultak-féle történelmi/társadalmi horizontális/vertikális nagyregényt, amiben sok-sok mellékszereplőt megismerünk, és mindenki fekete vagy fehér. És persze sikerült neki. Megvan a jellemfejlődés, a naturalizmus, a történet, megvan minden. 93-ben ez a film tökéletes volt. Ma már nyálgyanús.

Ma már látszik, hogy kiszolgáltatott embertömegek menetelése és maguk közti társalgása, természetesen úgy, hogy egyik se vág a másik szavába: giccs. (De ha szavába vág, akkor is giccs.) Ezt már Koltai Lajosnak is sikerült bebizonyítania. Annyiban felmentem azért őket, hogy tömegben az egyszerű ember maga is leginkább csak giccsesen tud megnyilatkozni.

Koltai a tartalmi kegyetlenség és az ábrázolásbeli szépség kontrasztját próbálta kijátszani (feltehetőleg maga a regény – Sorstalanság – is erre játszik, nem olvastam), Spielberg pedig itt is az arany középutat választotta: a fekete-fehér a történeti hűséghez ad hozzá, a piros ruhás lány pedig belelop egy kis szimbolikát. Kézikamerázik, de tipikusan puhán, amolyan iskolásan cinematografikusan, ez nem is kézikamera, hanem billegő nagykamera. Sehol a modern kor Bourne-filmjeinek vagy a United 93 valódi, olykor rángató kézikamerája. (És ez a felemás kézikamerázás valahogy Spielberg minden filmjében borzasztóan zavar.) Szereplőinek akcentust ad, de azért még angolul beszélnek, hol van még Gibson holt nyelven beszélő Passiója.

A zene szép, egy témája van, és ma már ez is amolyan williamsi nyálnak tűnik.

A film elején/végén sírokat látogató történelmi résztvevők is: giccs. Itt még csak kilóg a lóláb, a 98-as Ryan közlegény nyálcunamijából viszont óhatatlanul visszaloccsan a Schindlerre is. A 'Schindler az autónál sír'-jelenet, ahogy odalépnek hozzá a zsidók, és ráborulnak: teátrális.

Tény, hogy nem egyszerű vágóhídra menetelő zsidótömeget jól ábrázolni. Koltai gyökerestül giccses, Spielberg egy lépéssel előrébb jár, de az idő haladtával egyre inkább azzá válik.


Címkék: filmkritika

Windows 8 Metro Style

2012.03.17. 18:20 S. M.

(Rendhagyó módon IT témában is ide, a vacskamatira fogok írni, kísérletképpen.)

Szóval nagyon tetszik, jó. Eredeti élmény, az ember kívánja. Viszont egyszerűen félkész.

scaled.Screen Shot 2012-03-17 at 13.49.14.jpg

Látszik rajta, hogy az egész stílust az iOS-hez való alternatívakeresés motiválja, ami sok helyen falba is ütközik. Például itt van a szkrollozás: amikor kiszkrollozok a szélre, akkor iOS-ben a felület továbbengedi tolni a határon a tartalmat, majd mikor elengedem, gumiszerűen visszalendül. Az egész nagyon természetes, finoman be van lőve. Most ez nyilván le van védve, úgyhogy ehhez alternatívát találni nagyon nehéz, egyszerűen nincs, nem is találtak.

Itt a másik észrevételek:

Ennyi, csók.


Címkék: windows 8

Frozen (2010)

2012.02.12. 18:50 S. M.

Hát át lehet élni. Annak ellenére, hogy a 127 óránál néhány ponton hígabb.

Például a három szereplő több, mint az 1, így a zsanrában rejlő magányos elveszettség nem jön át olyan erősen, ezzel az alkotó előtt is kisebb a kihívás, nevezetesen hogy történetté meséljen egy szóló tipródást. Hiszen három szereplő tud beszélni, veszekedni, lelkizni, kibékülni stb.

És ebbe a csapdába az alkotó bele is esik. Van egy nem túl vastag "hollywoodi" krém az egészen a fölösleges konfliktusokkal meg a tinifilmes gesztusklisékkel. Azt várnám, hogy a szereplők többet tanakodnak a megoldásról, újra és újra átvesznek minden lehetséges forgatókönyvet, és a passzívabb időszakokban pedig retrospektíve méláznak. Ezt Boyle nagyon jól csinálta.

Technikailag több helyen éreztem, hogy nem elég realisztikus. Amikor a hókotró jött, már sokkal előbb ledobtam volna elé/rá a léceket, de ez talán lényegtelen. Az arcizmok már egy-két óra múlva megmerevednek annyira, hogy alig tudnak gesztikulálni, ez csak a film végén látszott a lányon. Különösen úgy, hogy a lány arcára már az elején fagyási sérülést tettek. Ezenkívül eszükbe juthatott volna, hogy a drótkötélen a síbot segítségével csúszik le valamelyikük a legközelebbi póznáig. Előbb, mint hogy bármelyikük leugrik több, mint 10 méter magasról. Egyáltalán, hogy lehet, hogy néhány óra elteltével halálfélelemtől vezérelve leugrik az egyikük, és még másfél napot kibír a csaj. Olyan sincs szerintem, hogy egyetlen éjszaka nagyobb jégcsapok képződnek az ülőkén, a reggeli napsütésben pedig teljesen leolvad.

Na de mindegy.

A téma már rég felfedezésre várt, én is úgy kerültem kapcsolatba a filmmel, hogy kommentben linkelték a magyar nő baleseténél.


Címkék: filmkritika

A harmadik oppozíció

2012.02.03. 02:29 S. M.

A hazugságnak két oppozíciója létezik (természetesen több, végtelen, hiszen végtelen szempont lehet, de első slukkra kettő tűnik relevánsnak):

– igazság

– és tévedés.

Az állítás igazságtartalma szempontjából az oppozíció az igazság. A beszélő szándéka szerint pedig ha a beszélő tudja, hogy nem mond igazat, akkor hazugság, ha pedig nem, akkor tévedés.

Van egy harmadik, igen releváns oppozíció, amit kevesen ismernek. Ez pedig az, amikor a beszélő tudja, hogy nem mond igazat, de valami miatt nincs hazugságérzete sem. Példákat sorolok.

– Szegeden egy ismerősömet kikészített a szomszédja, aki egy öreg zsémbes nő. Összemázolta az ablakukat, galambokat szoktatott az ajtajuk elé, ok nélkül feljelentgette őket. A történetről tévés riport is készült. A nő nem tudja magáról, hogy gonosz, magát áldozatnak érzi.

– Vannak olyan, stigmákat felmutató emberek, akik maguk gyártják a stigmákat kezük közepére, mégis isteni eredetűnek érzik a stigmákat. Nem hivatkozom, volt erről egy tévéműsor. (Valószínűleg ezek közé tartozik Pio atya is.)

– Az összes vallásos érvelő, aki az itt összeszedett bullshitet tolja, szintén úgy gondolja, hogy amit mond, az koherens, érthető és igaz. Nekem egyszer a nővérem azt mondta, hogy ha kiderülne, hogy nincs Isten, kimenne a konyhába, és megölné magát. (Három gyermekesként.) Tudta, hogy nem mond igazat, de nem tudta, hogy hazudik.

– A középkorban ipari méretekben gyártották a hamis vallásos iratokat. Most erre szoktak azzal jönni a vallásosak, hogy összeesküvés. Nem, nem az. És fárasztó ezt magyarázni nekik (épp nekik). Abban a korban valószínűleg ugyanúgy nem volt az etikának olyan tudatos szintje, ami ennek gátat szabott volna. Az a hamisító, aki Josephus Flavius szövegébe benyomta a keresztény rizsát, nem volt a mai értelemben vett szemenszedett szélhámos.

A hazugság harmadik oppozíciója az érdekérvényesítés. Amikor a beszélő a valóságot érdekek mentén látja/láttatja. Az öreg nő szomszédfóbiás. A vallásosak szeretnék, ha igaz lenne, amit állítanak Istenről. Szeretnék, ha mémjük, ami egy kulturális mém egyébként, terjedne. És egyébként fóbiásak ők is. Érdeket érvényesítenek a magasabb intelligenciával szemben. Technológiafóbia stb. A klasszikus vidéki-urbánus ellentét. De most ebbe ne menjünk bele.

Kérdés, hogy felmentem-e őket. Részben fel, a csoporterkölcs valamelyest mindenképp felment a személyes felelősség alól. És érdeket érvényesíteni mindenkinek kell. Ez is felmenti őket. (A csoport érdekéről van szó természetesen, tehát ugyanarról beszélünk.)

És ha már itt tartunk, nem árt felvetni azt, hogy egyáltalán létezik-e érdek nélküli állítás? Az érdek nélküli állítások létezését ilyen vagy olyan formában gyakran tagadják a vallásosak. „Te is hiszel valamiben, csak abban, hogy nincs Isten.” Holott az ateista nem hisz semmiben, és nem állít semmit. „Az ateista hit nihilizmushoz vezet.” Mint hogyha az ateistáknak érdeke lenne, hogy ellenségképük legyen.

Na leszarom az egészet, zárom soraimat, jó éjt, és ne felejtsétek, a harmadik oppozíció az érdekérvényesítés.


Címkék: vallás ateizmus