Amatőr gondolatok, kritikákkal vegyítve, az önreflexió jegyében.

Vacskamati blog

Amatőr gondolatok kritikákkal vegyítve, az önreflexió jegyében.

Akit megevett egy pistike

2010.03.14. 21:09 S. M.

A jelen poszt kissé témaidegen lesz ebben a blogban, de mégsem a pukkmukkba raktam, mert bár honlapról és szakmáról van szó, politikáról is. Illetve valami másról.

2003-ban Magyarországon indult egy védjegymozgalom, amit Magor mozgalomnak hívtak.

Így nevezte el alapítója, Usztics Mátyás, akinek akkortájt jelentkező nemzeti öntudatra ébredésének egyik produktumáról van szó. Usztics tipikus radikális jobbos figura lett, saját világot igyekezett maga köré építeni, körülbástyázta magát magyaros színitársulattal, védjegymozgalommal, ezoterikus magyarságelméletekről rendezett előadásokat, s később a gárda is beleillett mesevilágába.

2003-ban még az MSZP-éra elején járunk, a kormányfő egy kedves félnótás.

Nem tudom, hogyan kerültünk kapcsolatba Uszticcsal, mi fideszesek voltunk, a szüleim gyakran jártak ilyen-olyan jobboldali rendezvényre. De valahogy kapcsolatba kerültünk vele. Itt a "-tünk" egész konkrétan azt jelenti, hogy apám társadalmi munkában felajánlotta, hogy segít Usztics mozgalmának egy honlappal, aminek mindenféle költségét és adminisztrációját mi vállaljuk.

Rám, a fiúra hárult a megtisztelő feladat, hogy készítsem el ezt a honlapot. Én akkor egyetemista voltam, betárcsázós netünk volt, a webfejlesztésnek csak az ún. kliensoldali részével voltam tisztában, ami ma olyan, mintha egy autót motor nélkül kellene összerakni. Kihívásnak jó volt. A weboldal szerkesztése HTML-fájlok átírásával zajlott, majd ezeket szépen fel kellett tölteni a tárhelyre. Természetesen semmi tervezői képzettségem sem volt. Mégis úgy gondolom, hogy egy (akkor) vállalható honlapot sikerült kifarigcsálni.

A honlap archívuma megtekinthető itt.

Egy-két szót mesélek erről a honlapról, mert igazi múzeumi darab. A jelvény képét megkaptuk, azt kitettem tehát a bal felső sarokba, és ahhoz illően egy elegáns famintázatú elemet igyekeztem szerezni, emellé talpas betűs címsort és bal navigációt választottam. Mindezt egy visszafogott kialakításban.

Mivel szerveroldalon programozni nem volt mód, ezért egy ingyenes számlálót raktam bele, ez akkor divatos volt. A számláló alatt látható a kis szöveges reklám is. Sőt, egy ingyenes vendégkönyvet is bekötöttem, az is divatos volt. Ez a vendégkönyv egyébként a mai napig él, és olvashatók benne a hozzászólások. El lehetett helyezni benne szkriptet is, amivel megoldottam, hogy a beviteli meg egyéb feliratok magyarul jelenjenek meg rajta. (A szkript végigpásztázta a HTML-lapot, és lecserélgette a feliratokat.)

Szóval minden szép volt és jó, mi kaptuk az anyagokat Uszticséktól, apám meg szorgalmasan rakosgatta őket ki, a vacak excel táblázatokat kipucoltam szépre, sajtóhíreket formázva kitettem, stb.

Aztán egyszer csak kaptunk egy e-mailt – nem, nem az Usztics vagy valaki szólt telefonon –, hogy szíveskedjünk átadni az internetes tárhely hozzáférésének adatait. Aláírás valami Szatlóczky, a Magor informatikusa vagy mittudomén mi. Ezzel egyidőben megjelent egy hír a honlapon, mely szerint számítástechnikai szolgáltatást indít a Magor.

Figyelem! Számítástechnikai szolgáltatást. A Magor...

Igen, a nagy magyar Usztics nagy védjegymozgalmának szárnya alá, úgy tűnik, belefért ez az apróság, sőt mi ez egy tévé- és rádióadó mellett. Egyébként érdemes idézni a szolgáltatás meghirdetésének szövegéből: 

  • Internetes hálózattelepítés, egyéni programkészítés, irodák felszerelése, a felhasználó igényeinek figyelembe vételével történő számítógépes alkalmazások, számítógépek telepítése, üzemben tartása, felügyelete, szerviz-szolgáltatás. 
  • WEB szerver, file szerver és egyéb szerverek beállítása, üzemben tartása.

Mindez a Magor mozgalom honlapjának kellős közepén. „Mátyás bácsi, indíthatunk számítástechnikai szolgáltatást? – Persze fiam, indítsunk, tedd csak ki a hirdetést.”

A webfejlesztői fórumokon időről időre felbukkannak bizonyos túlvilági figurák. Azaz pontosabban fiatalemberkék, akik nincsenek tisztában szakmai felkészültségükkel, és azt képzelik magukról, hogy ők fel vannak vértezve a webes világban való helytállásra. Őket hívja úgy a szakzsarkon, hogy pistike. A pistikék megjelenése a fórumokon olyasmi tünemény, mint a hullócsillag az égen. Feltűnnek, rájuk csodálkozunk, és gyorsan kialszanak. Épp a napokban mosolygott ránk egy ilyen tünemény.

A pistikék hirdetéseinek egyébként van egy kizárólag rájuk jellemző szófordulata, ez pedig nem más, mint „a felhasználó igényeinek figyelembe vételével”. Ez a kifejezés soha sehol nem fordul elő, egyedül a pistikehirdetések különös sajátja.

Nem emlékszem az e-mail utáni reakciónkra, és arra sem, hogy apám mit beszélt ezek után az Uszticcsal, csupán arra, hogy különösebb konfliktusok nélkül lezajlott az, amit a jelek mutattak: a honlapot átvette a magor belső hatáskörbe.

Bennem, őszintén megmondom, semmilyen érzést nem váltott mindez ki. Nincs bennem semilyen sértődöttség, és akkor sem volt. Nem tekintettem a honlapot valamiféle referenciának, ami most elveszett. Kíváncsian vártam, hogy milyen lesz az új honlap.

Sajnos nincs már a neten az, ami az én honlapomat váltotta, de egész az utóbbi évekig az volt fenn. Egy Microsoft Frontpage-ben (pistikék szerszáma) összetákolt, ócska ronda semmiség volt. 100%-ra szaturált narancssárga háttérrel egy üres, próbajellegű lapot kell elképzelni. Grafikai elem nem volt rajta. De volt rajta nagybetűs bold italic underline times new roman. Információ se volt, talán egy-két menüpont. Az egyik egy vendégkönyv, azt sikerült összekattintgatnia. Aztán a honlap nem is volt elérhető a magormozgalom.hu címen, utána kellett írni valamilyen portszámot, így: magormozgalom.hu:8887. Internet Exploreren kívül meg se nyílt.

Azon nyomban meg is szűnt a kommunikáció a közönséggel.

Ma már a magormozgalom.hu url-en – minő előrelépés – egy alapértelmezett Drupal-telepítés látható. (Aki nem tudná, mit jelent ez: semmit. Három kattintást.)

Az egész történetnek, amellett, hogy példa egy speciális emberfajtával való találkozásunkról, van egy tanulsága. Nem tudom elképzelni, hogy Usztics ne nézett volna rá akár csak néhányszor a saját mozgalmának a weblapjára. És ne látta volna, hogy a honlapját, ami egy védjegymozgalomról szól, aminek az a lényege, hogy egy plecsnit rak a jó minőségű árukra, és széles tömegeket akar elérni, szóval hogy ezt a honlapot egy gyerek a saját játszóterére váltotta. Talán valami rokon? Nem tudom. Mindenesetre a karakán kiállású Uszticsról ezen az oldalon egy impotens figura alakja rajzolódik ki, akit megevett egy pistike.

Usztics tévéadós, IT-szolgáltatásos, színitársulatos négyszögletű kerek erdőjének, ezoterikus mozgalmának ugyanazok a jellemzői, mint a pistikék hirdetéseinek: egy nagy leves az egész, hatalmas, össze nem illő pontokkal, irreális vállalásokkal.

Így lesz a jó szándékból és a magyaros lendületből gnóm dilettantizmus.


2 hozzászólás

Címkék: usztics magyar társadalom magor

comments powered by Disqus