Amatőr gondolatok, kritikákkal vegyítve, az önreflexió jegyében.

Vacskamati blog

Amatőr gondolatok kritikákkal vegyítve, az önreflexió jegyében.

127 Hours (2010)

2011.03.15. 00:26 S. M.

Ezzel a filmmel kapcsolatban még senki nem beszélt a cinizmusról. Hát akkor én beszélek.

Két dolog jut eszembe erről a filmről. Az egyik ez a bibliai idézet:

Ha megbotránkoztat téged az egyik kezed, vágd le, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kézzel mégy a gyehennára, az olthatatlan tûzre

De hagyjuk is ezt.

A másik a cinizmus. A cinizmus az ember életében termelődik. A cinizmus védelem. A tehetséges emberek magasabb cinizmus-falat építenek fel.

És akkor ugye ott van az, hogy túl magasra/vastagra épül ez a vár. Akkor baj van. Vissza kell venni az arcból, picit meg kell halni. Egyik kezedet le kell vágni.

Az ember élete leírható ezzel a két iránnyal: zárás és nyitás, védelem és támadás, mint a játékokban vagy fociban. Védekezni könnyebb, de csak védekezéssel nem lehet meccset nyerni. Nyitni kell, támadni, kockázatot vállalni.

És akkor találod meg önmagadat. A kézlevágás ugye a dereflexiós gesztus. Ralston megtalálta önmagát, mert kiszabadult börtönéből, a sajátjából. A sziklát ő gurította magára, lassan, éveken át.

Egyébként azért jó ez a film, mert olyan egyszerűen és valóságosan mutatja ezt meg. Anélkül, hogy bárhogyan utalna erre az egész bugyuta gondolatmenetre. Hogy a cinizmust levedleni tényleg olyan, mint megválni az egyik végtagodtól.


szólj hozzá

Címkék: filmkritika

comments powered by Disqus