Amatőr gondolatok, kritikákkal vegyítve, az önreflexió jegyében.

Vacskamati blog

Amatőr gondolatok kritikákkal vegyítve, az önreflexió jegyében.

Hitel és vallás

2011.12.02. 02:16 S. M.

Hitelt leggyakrabban bankok nyújtanak. A banki hitel jellegzetessége, hogy megszületésekor új pénz jön létre. Minden bank a hitelnyújtás során új pénzt hoz létre adósság formájában, a résztartalékos szabályozás (a jegybank hatásköre) alapján. Ez a pénz nem a banké, viszont a bank számára kamatot kell fizetni érte. A hitel visszafizetésekor a pénz megszűnik. Ezért a jelenlegi monetáris rendszer sajátossága, hogy működésének alapfeltétele, a folytonos gazdasági növekedés mellett (ami a kamat fedezetéhez szükséges), hogy a gazdasági szereplők jelentős hányada folyamatosan el legyen adósodva. – Wikipédia, Hitel

Azt hiszem, van ennek egy filozófiai oka, hogy miért alakult ez így ki. A világ ugyanis már jó ideje így működik.

A hitel ígéret arra, hogy tovább állom az evolúciós versenyt, tovább növekszem, fejlődök. Tágabb értelemben: élek. Ha nincs növekedés, az olyan, mint a vegetáció, a vegetáció pedig gyakorlatilag halál. Nincs íve, ciklusa.

Ezért félnek az országok a recessziótól annyira. Én ezt régen soha nem értettem, hogy miért érdekes annyira az a néhány százalék, amit évente gazdasági növekedésként fel kell mutatni... Mert el vagyunk adósodva, keresztbe-kasul. És az adósság az élet motorja.

Abból élünk, az hajt, motivál minket, hogy teleígérjük a világot a fejlődésünkkel. Ígéretek eladásából élünk.

A vallások ilyen szempontból érdekes szereplők. A vallásos hit is ígéretből él. Egyrészt én ígérek a vallásnak: jó leszek, bűnöket elkerülöm, másrészt a vallás is ígér nekem: mennyországot. A hitelezés tehát kétirányú. Amikor én hitelezek a vallásnak, akkor az olyan, mintha államkötvényt vennék. Befektetek, hogy majd hosszú távon jutalmam legyen belőle. És ahogy az amerikai adósság az egekben van, úgy a vallás adóssága is olyan, aminek a visszafizetése beláthatatlan, sőt, itt a nagy trükk, életünkben vissza se kapjuk.

Másrészt amikor a vallás hitelez nekem, az olyan, mint amikor jön az IMF. Megsegít, lelki nyugalmat ad, válaszokat, magyarázatokat, megértést, szerepet, célt, életvezetést, sokmindent, ellenben fel kell adnom hozzá szuverenitásom egy részét. Nemcsak kulturálisan kell meghajolnom, hanem értelmileg is. Bizonyos kérdéseket nem feszegetek, és alapvetően magas fokú ignoranciát kell mutatnom sok kérdésben.

Azt szokták mondani, hogy hit nélkül nincs élet. Ez nagyon is egybecseng a fent idézett közgazdasági tétellel, miszerint az eladósodottság egy gazdaság működési alapfeltétele. Az adósság éltet. Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy a vallásos hit ígérete valódi hajtóereje a vallásos embernek az életre. Mintha lenne az anyagban, a DNS-ben egy olyan kód, ami az ígéretből életerőt teremt. Gyakorlatilag a semmiből. Úgy a semmiből, ahogy a semmiből lesz pénz egy új hitel kihelyezésekor.

Vessük ezt össze azzal az aktuálpolitikai mondással a miniszterelnök és gazdasági strómanja szájából, miszerint az adósság a főellenség, az minden rossz gyökere. Helyettesítsük be az adósságot hittel. És vessük mindezt össze egy tudós véleményével: nem az államadósság a legfőbb ellenség.

Az adósság közgazdasági megítélése egy nagyon hasonló dilemma a hit mentálhigiénés megítélésével.

És akkor ott van a hitelválság, ami néha felüti a fejét.

El lehet játszani az analógiával.


9 hozzászólás

Címkék: vallás hitel filozófia analógia keresztény materializmus összeolvasás

comments powered by Disqus