Amatőr gondolatok, kritikákkal vegyítve, az önreflexió jegyében.

Vacskamati blog

Amatőr gondolatok kritikákkal vegyítve, az önreflexió jegyében.

A harmadik oppozíció

2012.02.03. 02:29 S. M.

A hazugságnak két oppozíciója létezik (természetesen több, végtelen, hiszen végtelen szempont lehet, de első slukkra kettő tűnik relevánsnak):

– igazság

– és tévedés.

Az állítás igazságtartalma szempontjából az oppozíció az igazság. A beszélő szándéka szerint pedig ha a beszélő tudja, hogy nem mond igazat, akkor hazugság, ha pedig nem, akkor tévedés.

Van egy harmadik, igen releváns oppozíció, amit kevesen ismernek. Ez pedig az, amikor a beszélő tudja, hogy nem mond igazat, de valami miatt nincs hazugságérzete sem. Példákat sorolok.

– Szegeden egy ismerősömet kikészített a szomszédja, aki egy öreg zsémbes nő. Összemázolta az ablakukat, galambokat szoktatott az ajtajuk elé, ok nélkül feljelentgette őket. A történetről tévés riport is készült. A nő nem tudja magáról, hogy gonosz, magát áldozatnak érzi.

– Vannak olyan, stigmákat felmutató emberek, akik maguk gyártják a stigmákat kezük közepére, mégis isteni eredetűnek érzik a stigmákat. Nem hivatkozom, volt erről egy tévéműsor. (Valószínűleg ezek közé tartozik Pio atya is.)

– Az összes vallásos érvelő, aki az itt összeszedett bullshitet tolja, szintén úgy gondolja, hogy amit mond, az koherens, érthető és igaz. Nekem egyszer a nővérem azt mondta, hogy ha kiderülne, hogy nincs Isten, kimenne a konyhába, és megölné magát. (Három gyermekesként.) Tudta, hogy nem mond igazat, de nem tudta, hogy hazudik.

– A középkorban ipari méretekben gyártották a hamis vallásos iratokat. Most erre szoktak azzal jönni a vallásosak, hogy összeesküvés. Nem, nem az. És fárasztó ezt magyarázni nekik (épp nekik). Abban a korban valószínűleg ugyanúgy nem volt az etikának olyan tudatos szintje, ami ennek gátat szabott volna. Az a hamisító, aki Josephus Flavius szövegébe benyomta a keresztény rizsát, nem volt a mai értelemben vett szemenszedett szélhámos.

A hazugság harmadik oppozíciója az érdekérvényesítés. Amikor a beszélő a valóságot érdekek mentén látja/láttatja. Az öreg nő szomszédfóbiás. A vallásosak szeretnék, ha igaz lenne, amit állítanak Istenről. Szeretnék, ha mémjük, ami egy kulturális mém egyébként, terjedne. És egyébként fóbiásak ők is. Érdeket érvényesítenek a magasabb intelligenciával szemben. Technológiafóbia stb. A klasszikus vidéki-urbánus ellentét. De most ebbe ne menjünk bele.

Kérdés, hogy felmentem-e őket. Részben fel, a csoporterkölcs valamelyest mindenképp felment a személyes felelősség alól. És érdeket érvényesíteni mindenkinek kell. Ez is felmenti őket. (A csoport érdekéről van szó természetesen, tehát ugyanarról beszélünk.)

És ha már itt tartunk, nem árt felvetni azt, hogy egyáltalán létezik-e érdek nélküli állítás? Az érdek nélküli állítások létezését ilyen vagy olyan formában gyakran tagadják a vallásosak. „Te is hiszel valamiben, csak abban, hogy nincs Isten.” Holott az ateista nem hisz semmiben, és nem állít semmit. „Az ateista hit nihilizmushoz vezet.” Mint hogyha az ateistáknak érdeke lenne, hogy ellenségképük legyen.

Na leszarom az egészet, zárom soraimat, jó éjt, és ne felejtsétek, a harmadik oppozíció az érdekérvényesítés.


szólj hozzá

Címkék: vallás ateizmus

comments powered by Disqus