Az írás szép folyamat. Megkeresni az embernek a saját hangját, és ha már megvan, lubickolni a fehér képernyőn. Enyém a világ, és ha elhiszem magamban azt a sejtést, hogy ami bennem van, az közlésre érdemes, akkor ránevetek erre a helyzetre, és leközlöm. De elhinni ezt a sejtést egyáltalán nem olyan egyszerű. És nincs bizonyosság.
Következő posztunk az előző végétől fogja folytatni. Az előző poszt egy kritika volt a Brokeback Mountain című filmről, és eme kritika vége elég furára sikeredett.
