Múltkor írtam az ernyőfogalmakról.
Nos, nem az ernyőfogalmakkal önmagukkal van baj, hanem azzal, ha nincs tisztázva, ha valaki ernyőzik.
Kedves Olvasóim. Nem tudom, kik vagytok, és ez zavarba is ejt. Néha kapok visszajelzést innen-onnan, hogy olvassák a blogomat, a legkülönfélébb emberek. Ha elképzelem őket mint egy közönséget, kényelmetlen érzésem támad, mert amit az egyiknek elmondanék, azt a másiknak nem feltétlenül. A megszólalási módot is nehéz így megválasztani.
Na de visszatérve. Vegyük át még egyszer, mit jelent az ernyőfogalom, hogy mindenki képben legyen.
Ernyőfogalom az, amikor egy szót szűk és tág értelemben is használhatunk, és tág értelemben lefedjük vele a szűk értelemben vett ellentétjét is.
Például itt van az a szó, hogy 'csoda'. Szűk értelemben a 'csoda' azt jelenti, ami ellentmond a fizika törvényeinek. Tág értelemben pedig minden csoda, mert mindent Isten teremtett, így még az asztalomon lévő pohár víz is csoda, és a pohár víz ugye nem mond ellent a fizika törvényeinek.
Na most kérem szépen. Egyáltalán nem baj csodának nevezni a pohár vizet. A baj az, ha ezt nem tisztázzuk, és egy beszélgetésen belül össze-vissza használjuk hol a szűk, hol a tág értelmét a szónak. Ezt nevezem én ernyőzavarnak.
És ez az, ami a keresztény vitastílust oly nagyon jellemzi a teizmus-ateizmus vitákban. Az ide-oda ernyőzés. (Egyébként van egy sejtésem, hogy a világban létező viták mindegyike visszavezethető ernyőzavarra, de ezt most hagyjuk.) Más szóval: ez a vitastratégia abból áll, hogy állításaikat visszavezetik tautológiára. Tautologizálnak. Folyamatosan keverik a lapokat.
A minap több kereszténnyel is volt hosszabb vitám. Mindkettő szürreális volt. Az egyikben a csodákról volt szó. Nem is idéznék, nem is tudnék, annyira kaotikus volt. Hol azzal példálózott, hogy ha a meteorológia esőt jelez, de pont azon a négyzetméteren, ahol ő van, süt a nap, az csoda, de ha rákérdeztem, hogy Isten miért nem gyógyítja meg az amputáltakat, akkor az volt a válasz, h Isten nem csinál bűvészmutatványokat (akkor az egy négyzetméteres napsütés nem bűvészmutatvány?), aztán ha szeretném tisztázni, hogy csodának azt nevezzük, ami ellentmond a fizika törvényeinek, akkor jön az, hogy nem, csoda az, ami Istentől jön, de mivel minden Istentől jön...
Hát erről van szó. Ami miatt ez igazán szürreális volt, az az, hogy vitafelemnek világosan elmondtam e poszt tartalmát. Hogy két értelemben lehet beszélni csodáról, szűk, tág, tautologizálás stb. És vitafelem nem buta; tanult mérnök. Másik vitafelem sem buta, büszkén előrebocsátotta, hogy elitgimnáziumba járt. Megértették. Világosan leszögezték, hogy nem szabad keverni ezeket a dolgokat. Aztán keverték tovább...
Persze így felvételek nélkül hiteltelen a panaszkodásom. Nehéz idézeteket felhozni, mert ez etikai problémákat vetne fel.
Kellemetlen dolog egy ernyőzavaros vita, és rettenetesen nehéz kontroll alatt tartani. Legtöbbször nincs meg a verbális eszköztárunk, hogy frappánsan rámutassunk az ilyen félresiklásokra. Gyakran oda fut ki a dolog, hogy kétségbe vonják a párbeszéd logikai voltának szükségességét.
Egyik vitafelem a logika számonkérését a farizeusok hozzáállásához hasonlította.
Ezért nem vagyok keresztény.
És tudjátok mit? Igazat adok nekik. Ugyanazt mondom, mint Brian Flemming a The God Who Wasn't There-ben.
You know, here is the thing about Scott.
I like him.
He's a nice guy, he's a productive member of his community, he's a contractor with his own business, he supports his wife and kids... He's not crazy. At least, I hope he's not.
Because I used to believe the same things, that Scott believes.
Ugyanúgy érveltem én is, mint ők. A kereszténységet védeni csak így lehet. Kacifántos, nyakatekert, torz érvkészlettel. Nem az taszít, hogy személyesen a farizeusokhoz hasonlítanak, az lepereg. Hanem az a boschi torzulás, ami az ilyen érvelésekkor kibukik, és ami a szellemet mérgezi.
„A hitet megvédeni racionálisan nem lehet” – szól a tétel. Kérdésem: akkor miért szólal meg egy keresztény?
