Az ernyőzés egy másik tipikus formája még az a jelenség, ami a szemezgetésre (angol: cherry picking) hasonlít, de nem teljesen az. A szemezgetés a különböző igehelyek közötti válogatás. Ami tetszik, engem támaszt alá, azt felhasználom, míg ami kérdéses, nehán cáfol, afölött nagyvonalúan átsiklok, szemet húnyok.
Nos ennek egy rokona, amire végső soron ki akarok lyukadni, az allegorizálás és a literalizálás tetszés szerinti ide-oda váltogatása. Ha megtámadnak valami gyenge pontot, vagy egyenesen idiotizmust, akkor az nyilván csak szimbólum, nem kell szó szerint érteni. Egymás közt meg azért következetesen szó szerint veszik, kivéve ha valaki valami kínosat kérdez hittanon, akkor persze megint csak szimbólummá szelidül a dolog.

Bejegyzés: A keresztény vitamódszer: az ernyőzavar

Ja, és Éljenek a szinkronicitások!

Bejegyzés: Harmadik poszt – az önreflexió

Hm. Csak hogy még elképedt legyél az internetes blogok lefedettségével kapcsolatban: már napok óta írok egy pszichológiai elemzést (lassan rám is rám férne egy..) a barátomról (elég perverz) és az utolsó oldalának az utolsó soránál tartottam, amikor gondotlam, rákeresek a túlzott önreflexióra, van e valami szakirodalom erről, és a google-ban az önreflexióra a te blogod volt a 3. találat, kicsit ellenpontos a madaras vezeték Vacskamati nevével (neveddel), ez tetszett, beleolvastam a verses-popos bejegyzésedbe, érdekes, de lady gagával nemrég annnyit foglalkoztam, hogy most nem néztem utána a számnak amit mondtál, aztán tovább kerestem, és megtaláltam, hivatkozol Frankl-re, és a dereflexióra. Fantasztikus, mert pont egy ilyen
elméletre-lehetséges gyakorlatra van szükségem! Találtam is tovább a neten. Úgyhogy éljen éljen, köszönöm Neked!
Cserébe, bár könnyen lehet, hogy találkoztál már a párhuzammal, mikor én találkoztam vele, nagyon evidensnek tűnt: Pilinszky Apokrife és Jim Morrison Celebration of the lizard.

Biztos lusta vagyok kikeresni, te mivel foglalkozol, amikor nincs blogod, ha nemesen egyszerű, megköszönöm ha elmondod, ha nem, akkor csak ha nem fáraszt el a téma.
Minden jót, Kata

Bejegyzés: Harmadik poszt – az önreflexió

"Ha meg akarnám ölni magam, egészen bizonyosan senki sem okolható érte, még ha például a nyilvánvaló közvetlen indíték F. viselkedése volna is. Egyszer már elképzeltem félálomban azt a jelenetet, amely akkor adódna, ha előre látva a véget, a búcsúlevéllel a zsebemben elmennék a lakásába, elutasítanának mint kérőt, a levelet letenném az asztalra, kimennék az erkélyre, kitépném magam mindazok közül, akik odasietnek és megfognak, és miközben egyik kéz a másik után kénytelen elengedni, átugranék az erkély mellvédjén. Hanem a levélben az volna, hogy bár F. miatt ugrom le, de a kérésem elfogadása sem változtatott volna lényegesen a helyzetemen. Oda le való vagyok, nem találok más megoldást, véletlenül F.-en teljesedik be a rendeltetésem, képtelen vagyok nélküle élni, és le kell ugranom, de - és F. sejti ezt - képtelen volnék arra is, hogy vele éljek. Miért is ne szánnám rá erre a mai éjszakát, már meg is jelennek előttem a mai klubest szónokai, akik az életről meg az életkörülményeik megteremtéséről beszéltek - de kitartok az elképzeléseknél, az életbe teljesen belebonyolódva élek, nem teszem meg, hideg vagyok, szomorú, amiért az ing szorítja a nyakamat, átkozott vagyok, tátogok a ködben." F. Kafka - Naplók (1914.02.14.) A hivatkozott nem tett semmi effélét. Mondjuk nem is öregedett meg. A gondolat bája viszont ugyanaz: passzívból aktívvá tenni valami sztereotipikusan rajtunk kívül/felül állót, csak úgy nyersen, hittől, hiteltől csupaszon. Foglalkoztató probléma.

Bejegyzés: Öngyilkosság

@benyokaS:

> "Nálad a történei hitelesség egy bináris változó, az 1 (abszolút hiteles, az utolsó mikro-mozzanatig) és az 0 (egy szava sem igaz) értékéket tudja felvenni."

Ez nem így működik. A történeti hitelesség megállapításának, mint minden másnak, verifikációs és falszifikációs eszközei vannak (verifikációs pl. a független forrás, falszifikációs pl. ha felfedezel korábbi mondákkal való erős hasonlóságot). Vannak a korból ismert történetírók, akiknek legalább a személye azonosított (ellentétben az evangéliumok íróival), és az általuk leírtak többé-kevésbé megerősítést nyertek.

> "Nem is értem, miért kell abszolút történelmi referenciának kell használni. Sem pedig földrajzinak."

Senki nem használja annak. (Illetve a papok néha, kérdezd őket.)

> "Az is lehet, hogy Emmausz nem 60 stádiumra volt Jeruzsálemtől, hanem 62,5-re."

Meg az is, hogy nem is létezett Jézus.

> "Az evangelisták nem a koruk történelemprofesszorai voltak, akik megpróbálták a legaprólékosabb pontossággal rekonstruálni Jézus földi működését. Mint ahogy a teremtés-történet írói sem kozmológiai enciklopédiát készítettek."

Hmm. Akkor miért sorolták fel a családfát aprólékos pontossággal? És a számok könyve micsoda, ha nem aprólékos pontosság?

> "Annak semmi értelme, hogy hamis elvárásokkal nekisesel a Bibliának, aztán látványosan csalódsz egy nagyot."

Mit nevezel hamis elvárásnak és csalódásnak? Én nem várom el a Bibliától, hogy hiteles legyen, és nem is az. Nem csalódtam. (Az ellenben elég hamis elvárás lenne, ha eleve úgy mennék neki, hogy hiszek benne, és később csalódnék is.)

> "Mindenesetre a logikus gondolkodást, mint olyan nem sajátítanám ki ennek a mentalitásnak."

A tudományban a szkepszis a default. Ahol nem a szkepszis a default, az bizony az ignorancia fészke.

> "Ha pl. én véletlenül híres ember leszek, és a jövőben írnak majd rólam 2 életrajzi kötetet, és a kettő mondjuk eltér abban, hogy melyik középiskolába jártam, vagy melyik volt az első munkelyem, akkor az egész történet hamisítvány, én nem is léteztem, aki szerint mégis, az meg ignoráns birka."

...és kiderül, hogy az egyiket a másikról másolták, és kiderül, hogy van még mellette húsz életrajzi könyv rólad, amiket valakik nem ismert (valszeg koncepciózus) szempontok alapján hiteltelennek ítéltek, pedig azokban is van több-kevesebb átfedés, csak mondjuk mellette még kecskévé változtatod benne a társaidat; és kiderül, hogy az életrajzod másolgatása közben elfogadott és bevett módszer volt a hit védelmében tett hamisítás, és kiderül, hogy az életed 20 más ókori kultuszból van összeollózva, és az egyik életrajz szerint a középiskola, amibe jártál, az égig ér (Istenig vitt genealógia 40 generációval - vagyis a teremtés könyve szó szerint van véve), a másik meg nem is létezett, csak valszeg egy fordítási hiba (názáret mint szülőváros)... és te még mindig hitelt tulajdonítasz az egésznek, de magad sem tudod, hogy milyen mértékben és éppen hol, és azt gondolod, hogy a kérdésben azok a személyek illetékesek, akik ezek ellenére eleve hisznek az egészben, akkor igen, ahogy "magad mondád", "ignoráns birka" vagy.

Bejegyzés: Hitel és vallás

Értem. Nálad a történei hitelesség egy bináris változó, az 1 (abszolút hiteles, az utolsó mikro-mozzanatig) és az 0 (egy szava sem igaz) értékéket tudja felvenni.

Nem is értem, miért kell abszolút történelmi referenciának kell használni. Sem pedig földrajzinak. Az is lehet, hogy Emmausz nem 60 stádiumra volt Jeruzsálemtől, hanem 62,5-re.

Az evangelisták nem a koruk történelemprofesszorai voltak, akik megpróbálták a legaprólékosabb pontossággal rekonstruálni Jézus földi működését. Mint ahogy a teremtés-történet írói sem kozmológiai enciklopédiát készítettek.

Annak semmi értelme, hogy hamis elvárásokkal nekisesel a Bibliának, aztán látványosan csalódsz egy nagyot. Persze, ha a szándékod, hogy csalódj, akkor megértem. Mindenesetre a logikus gondolkodást, mint olyan nem sajátítanám ki ennek a mentalitásnak.

Ha pl. én véletlenül híres ember leszek, és a jövőben írnak majd rólam 2 életrajzi kötetet, és a kettő mondjuk eltér abban, hogy melyik középiskolába jártam, vagy melyik volt az első munkelyem, akkor az egész történet hamisítvány, én nem is léteztem, aki szerint mégis, az meg ignoráns birka.

Bejegyzés: Hitel és vallás

@benyokaS: Hát úgy, hogy aki ezek után egy csepp történeti hitelességet is tulajdonít az evangéliumoknak vagy bármelyik kanonizált könyvnek, az lemondott a logikus gondolkodás szuverenitásáról :D

Bejegyzés: Hitel és vallás

@S. M.: és hogy jön ez a logikus gondolkodás szuverenitásához?

Bejegyzés: Hitel és vallás

@S. M.:

lexikon.katolikus.hu/J/J%C3%A9zus%20csal%C3%A1df%C3%A1ja.html

Bejegyzés: Hitel és vallás

@benyokaS: Visszakérdezek :)

Miért eltérő a két Jézus-családfa a Máté- és a Lukács-evangéliumban?

Bejegyzés: Hitel és vallás

> Én egy picit másfajta szuverenitásról beszéltem, a kulturális és a logikus gondolkodás szuverenitásáról...

Például?

Bejegyzés: Hitel és vallás

@benyokaS: Az egész első két bekezdéshez: miért írtad le ezeket? Teljesen világos, amit írsz, de nem tudom, hogy kapcsolódik egy vallás-hitel analógiához...

"Az is látszik, hogy a saját negatív tapasztalaton alapul."

Vajon mire gondolhatsz?... (Belemehetnék ilyen oda-vissza játékba, hogy most én is mondhatnám, hogy a racionális gondolkodásról amit írsz, az a saját negatív tapasztalataidon alapszik, stb. - nincs sok értelme.)

"Avval, hogy erkölcsi szempontból nincsenek gátjaim, semmire sem megyek"

Erkölcsi gátjai mindenkinek vannak...

"Belemegyek, hogy feladom a "korlátlan szuverenitást""

Én egy picit másfajta szuverenitásról beszéltem, a kulturális és a logikus gondolkodás szuverenitásáról...

"Igazából nem is a hitel a legjobb szó. Ez egy más konstrukció. Isten a sajátjából ad (lásd: tékozló fiú, 10 talentumos példa), és nem korrekt visszafizetést vár, hanem azt, hogy kamatoztassam."

Ez a hitel...

"Azon sem, hogy emiatt a legképtelebb magyarázatokat kell kitalálni arra, hogy egyáltalán, a transzatlanti repülőjáratok és az okostelefonok világában hogy-hogy még léteznek vallások."

Nem tudom, mire gondolsz, milyen képtelen magyarázatokra.

"Látványos analógia, de nem teljesen korrekt:"

Amit ez után írsz, abban kerestem, hogy miért nem korrekt az analógia, de nem találtam...

"Pontosítsunk:"

Ennek a pontosításnak mi a célja? Pontosítani akkor szoktak valakit, ha a megfogalmazás félreértésre ad okot. De nem látom, hogy ilyesmire felhívnád a figyelmet.

Bejegyzés: Hitel és vallás

@benyokaS: "Az örök élet hite nem arról szól, hogy összeszorított foggal kibírsz mindent, mert ha majd ha elkapartak, állítólag akkor majd minden szép és jó lesz."

Ez nem tudom, hogy jön ide.

"A halál nem vet neki véget, ezért az öngyilkosság nem elegáns, legfeljebb menekülés."

Nem értem az összefüggést. Kint hideg van, ezért én most spagettit főzök. (Ez a mondat hangozhatna úgy is, hogy "A halál nem vet neki véget, ezért az öngyilkosság egy elegáns mozdulat." - ugyanannyi értelme lenne.)

"Megtöröd vele a természetes ívet. Tákolás."

A természetes "ív" megtörése miért tákolás? A folyamszabályozás tákolás?

"ha mesterségesen kiműtesz belőle egy kellemetlen szakaszt, azzal jót biztos nem teszel neki"

Miért?

Bejegyzés: Öngyilkosság

@S. M.: Az örök élet hite nem arról szól, hogy összeszorított foggal kibírsz mindent, mert ha majd ha elkapartak, állítólag akkor majd minden szép és jó lesz.

Pontosan azt tudod átélni, amiről írsz, hogy az életed egy történetet alkot. Csak ennek a történetnek kitágul a horizontja. A halál nem vet neki véget, ezért az öngyilkosság nem elegáns, legfeljebb menekülés. Megtöröd vele a természetes ívet. Tákolás. Az örök élet nem a halál után kezdődik, hanem az életnek van egy halál előtti és egy halál utáni része. De ugyanaz az élet, együtt alkot egy egészet, és ha mesterségesen kiműtesz belőle egy kellemetlen szakaszt, azzal jót biztos nem teszel neki.

Bejegyzés: Öngyilkosság

működik.

A hitel ígéret arra, hogy tovább állom az evolúciós versenyt, tovább növekszem, fejlődök. Tágabb értelemben: élek. Ha nincs növekedés, az olyan, mint a vegetáció, a vegetáció pedig gyakorlatilag halál. Nincs íve, ciklusa.

> Ezért félnek az országok a recessziótól annyira. Én ezt régen soha nem értettem, hogy miért érdekes annyira az a néhány százalék, amit évente gazdasági növekedésként fel kell mutatni... Mert el vagyunk adósodva, keresztbe-kasul. És az adósság az élet motorja.

Normálisan a hitelt produktív dolgokra veszed fel, esetleg problémák elhárítására, de ekkor is fenntartható módon. A recessziótól nem rettegnek, de a növekedés mindenkinek jobb. A recesszió akkor katasztrófa, ha az adósságspirálban vagy, és a kilábalást növekeséssel próbálod elérni. Alapvetően kétféleképpen lehet kilépni az adósságspirálból, szigorú takarékossággal (fájdalmas, de talán kisebb kockázatú) és növekedéssel. Pl. van egy devizahiteled, amit nem tudsz fizetni. Ekkor ezeket tudod csinálni:
- eladod a drágább cuccaidat, pl. autót (~ privatizáció), ideiglenes megoldás
- takarékoskodsz, olcsó kaja, turis ruha, semmi fejlesztés (~ megszorítás)
- keresel egy jobb állást, amiből nevetve majd nevetve fizeted és nem kell vajas kenyéren sem élned.
Ez utóbbi a legjobb, de a legkevésbé triviális elérni.

Pl. ha én játszom az IMF szerepét (kölcsön kérsz tőlem, hogy addig is tudj törleszteni, amíg pályára nem állsz), akkor én ok, adok pénzt, de meg fogom kérdezni, hogy hosszú távon mégis hogy képzeled el, hogy ebből kilábalsz. Ekkor te előadod a fenti 3 terv valamelyikét. A 3. a legjobb, de mint hitelezőnek, arról lesz a legnehezebb elhinni, hogy sikerülni fog. (Persze sok múlik a részleteken, csak nagy általábosságban.)

> Abból élünk, az hajt, motivál minket, hogy teleígérjük a világot a fejlődésünkkel. Ígéretek eladásából élünk.
Sokszor sajnos tényleg ez van. De jó esetben az ígéretek mögött van szándék és megvalósítható elképzelés. Akkor van hitelválság, ha ezek üres ígéretek, ilyenkor nem jön össze a visszafizetés, csak újabb, nagyobb hitelből. A hazugságból előb-utobb mindig válság lesz.

> A vallások ilyen szempontból érdekes szereplők. A vallásos hit is ígéretből él. Egyrészt én ígérek a vallásnak: jó leszek, bűnöket elkerülöm, másrészt a vallás is ígér nekem: mennyországot. A hitelezés tehát kétirányú. Amikor én hitelezek a vallásnak, akkor az olyan, mintha államkötvényt vennék. Befektetek, hogy majd hosszú távon jutalmam legyen belőle. És ahogy az amerikai adósság az egekben van, úgy a vallás adóssága is olyan, aminek a visszafizetése beláthatatlan, sőt, itt a nagy trükk, életünkben vissza se kapjuk.

Ez egy jó meglátás. Az is látszik, hogy a saját negatív tapasztalaton alapul.
Én ezt fordítva tapasztaltam meg:
- Először felfogtam, hogy a "korlátlan szuverenitással" semmire sem megyek. Avval, hogy erkölcsi szempontból nincsenek gátjaim, semmire sem megyek, mert ettől még effektív lehetőségeim még nincsenek. Pl. hiába teszek magasról a hatos parancsra, ha a kiszemelt bombázó szóba sem áll velem.
- Valóban úgy éreztem, én hitelezek Istennek. Belemegyek, hogy feladom a "korlátlan szuverenitást", amivel nem mentem sokra, cserébe a várt segítségért. Nem visszafizetendő IMF hitelért, hanem valódi segítségért.
- A szuverenitás feladása nem idegen célok magamra erőltetését jelentette, hanem önmagam jobb megismeréséhez vezetett. Ami nem csoda, mert a Teremtőm jobban ismer engem, mint én saját magamat. (Ezt néha újra kell tanulnom.)
- Egy idő után rájöttem, hogy igazából Isten hitelez nekem. Már avval, hogy a világra születtem, lehetőséget kaptam. Igazából nem is a hitel a legjobb szó. Ez egy más konstrukció. Isten a sajátjából ad (lásd: tékozló fiú, 10 talentumos példa), és nem korrekt visszafizetést vár, hanem azt, hogy kamatoztassam.

Te ezért ládod ezt másképp, mert a vallásokban az emberi szervezetet látod. Én elsősorban Istenhez akartam közelebb kerülni, és az Egyházban is az Isten köré gyűlt emberek közösségét láttam, nem emberi szervezetet. Csak ha ezt meglátod, akkor érdemes megpróbálni megérteni, hogy mit és miért csinálnak a vallások. Addig mindig is irracionális marad, ezen nem csodálkozom. Azon sem, hogy emiatt a legképtelebb magyarázatokat kell kitalálni arra, hogy egyáltalán, a transzatlanti repülőjáratok és az okostelefonok világában hogy-hogy még léteznek vallások.

> Másrészt amikor a vallás hitelez nekem, az olyan, mint amikor jön az IMF. Megsegít, lelki nyugalmat ad, válaszokat, magyarázatokat, megértést, szerepet, célt, életvezetést, sokmindent, ellenben fel kell adnom hozzá szuverenitásom egy részét. Nemcsak kulturálisan kell meghajolnom, hanem értelmileg is. Bizonyos kérdéseket nem feszegetek, és alapvetően magas fokú ignoranciát kell mutatnom sok kérdésben.

Látványos analógia, de nem teljesen korrekt: Az IMF azért támaszt feltételeket, mert azt várja, hogy ezek betartásával (szerintük legalábbis) kikerülhetsz az adósságspirálból. Vannak olyan országok, amik az IMF szerint fennartható pályán vannak, ezekkel szemben nem is alkalmaz feltételeket (lásd FCL). És az IMF féle "megsegítést" ne valami karitatív értelemben értsd, nem a jóságos nagybácsi karol fel ilyenkor. Egy ilyen szervezetre szükség van, hogy a nemzetközi kereskedelem és a pénzpiacok működni tudjanak. Most már nincs a pénznek arany fedezete, ha nem lenne egy ilyen védővonal, ami a megingó szereplőket talpra rántja, akkor túl nagy lenne a kiszámíthatatlanság.

> Vessük ezt össze azzal az aktuálpolitikai mondással a miniszterelnök és gazdasági strómanja szájából, miszerint az adósság a főellenség, az minden rossz gyökere. Helyettesítsük be az adósságot hittel. És vessük mindezt össze egy tudós véleményével: nem az államadósság a legfőbb ellenség.

Pontosítsunk: a fenntarthatatlan adósságpálya a baj. Az, hogy adósságod van, az nem baj. Hogy van a világban tőkeáttétel, az nem baj, anélkül nem működik a gazdaság. Viszont van olyan, hogy valaki adósságspirálban van (a hiteleit csak egyre nagyobb hitelek felvételével tudja megfizetni). Akiről elkezdik gyanítani, hogy helyzetben van, annak a piac (ami feltétel nélkül hitelez egészen addig, amíg reális, hogy visszakapja) csak egyre nagyobb kockázati prémiummal, egy bizonyos ponton túl sehogy sem ad hitelt, mert egyre félőbb, hogy nem fogja tudni visszafizetni. Az IMF ad, mert ezért van, de olyan feltételekkel, amiknek a betartásáról az adósságspirálból való kikerülést várják (SBA).

A fenntarthatatlan adósságpálya adódik a magas államadósságból, a kedvezőtlen külső környezetből és a belső problémákból együttesen.

Mellár Tamás vs. kormány: Mellárnak szeretem a cikkeit, érdemes lenne a kormánynak is figyelnie rá. A közgazdaságtan bonyolult dolog, sokminden hat sokmindenre, több tünet együttesére lehet azt mondani, hogy "ez már így baj". A kormány - legalábbis a retorikájában mindenképp - ezt tényleg leegyszerűsítette az adósság csökkentésére.

Bejegyzés: Hitel és vallás

@benyokaS: Nem értem, hogy az örök élet hite miben változtat a képleten. Már a karrier közben is az örök életre készülsz, nem? Mit tesz ehhez hozzá az öregedés?

Család, utódnevelés, érzelmi stabilitás OK, erre vonatkozott az utsó bekezdés.

Bejegyzés: Öngyilkosság

Ezek most nem tételes válaszok a felvetéseidre, csak a téma szabad tovább gondolása.

Ha a horizontodon csak a földi életben elérhető dolgok vannak, akkor igen, előbb utóbb jön az elmúlás érzése. A csúcson túl a lassú, fájó búcsúzkodás jön az élettől, mindentől, ami valaha szép és jó volt, búcsú saját magadtól, attól a képtől, amit szerettél magadban. A régi kedves emlékek egyre fájóbbá lesznek, mert egyre egyértelműbb, hogy ha szépek is voltak, már elmúltak, többet nem jönnek vissza. Nem egy irigyelni való helyzet, az biztos. Van, aki élete végéig küzd ellene, vagy mindent elkövet, hogy elterelje róla a figyelmét, és van, aki vesz egy nagy levegőt és rövidre fogja a búcsúzkodást, ahogy írod. És van, aki még a csúcs előtt feladja.

Az alternatíva, hogy hiszel az örök életben. Akkor az öregedés nem fájó búcsú lesz önmagadtól, hanem felkészülés valami izgalmasabbra. A fizikai leépülést sokkal könnyebb úgy megélni, mint jelzést, hogy itt az ideje a figyelmedet másfelé fordítani. És a régi szép emlékeket sem választja el áttörhetetlen üvegfal, mert a szeretet ami széppé tette, ugyanaz ma is, és ugyanaz is marad. Valami állandó a folyton változó életben.

Más: karrier vs. személyes élet, társ. Nálam a kettő összefügg. Nem tudnám azt a karriert befutni család nélkül, mint amit velük. Bár sokkal kevesebb energiám van képezni magamat, mint 10 éve, amikor egyedülálló voltam, a jó érzelmi háttér miatt jobban tudok a lényegre fókuszálni, és döntéseket hozni. Kevésbé aprózom el magamat. Ezt a feleségemnek köszönhetem. Az is fontos motiváció, hogy itt vannak az éhes szájak, akiket etetni kell. Ez tud nagyobb teljesítményre és előlépésre sarkallni. Új kütyük, autó vétele, stb. már önmagában nem tudna.

Bejegyzés: Öngyilkosság

@benyokaS: A posztban leírtam, miért vetettem fel a témát. Megválaszoltam azt a kérdést, miért ilyen véres a passió című film.

Bejegyzés: A Passió (The Passion of the Christ), 2004

@benyokaS:

>Gyermek vagy ifjúsági?

Gyermek. A filmekről volt szó egyébként, és asziszem a Brian Deacon-ös filmről magyarázta épp a hittanos bácsi, hogy nem hiteles, mert Jézus ordít benne. Valami ilyesmi volt, csak rémlik.

Bejegyzés: A Passió (The Passion of the Christ), 2004

Igen, ha nem érdekel Jézus, akkor neked az sem számít, hogy szenvedett-e vagy sem. Eddig értem. A többit nem annyira. Most szenvedsz, és azért vetetted fel az egész témát?

Bejegyzés: A Passió (The Passion of the Christ), 2004