Elég beletekerni az Alien-filmekbe, hogy lássuk, melyik melyik rendező keze nyomát viseli.
Alien 1 ("Alien"), Ridley Scott.
Űrhajó hét utassal. Éjszaka-hangulat. Hosszú csöndek, szellemszerű ambiens hang, magukra hagyatottság, rejtély, horror.
Alien 2 ("Aliens"), James Cameron.
Cég, kommandósok, kislány, tank, ágyúk, védelmi vonalak szűkülése, szellőzőjáratok, alien királynő, égő komplexum, akció. Minden van itt. Egyébként két példa, mennyire ugyanabból a receptből főz Cameron: a „hőst először bolondnak nézik” koncepciót átmentette a Terminátor 2-be, az exoskeletonnal való küzdelem pedig visszaköszön az Avatarban.
Alien 3 ("Alien3"), David Fincher.
Ordibálós fogócska egy deviánsok lakta űrkolostorban. Már-már Harcosok Klubja.
Alien 4 ("Alien 4 – Resurrection"), Jean-Pierre Jeunet. Ebből nem is tudom, melyik a jellemzőbb kép a kettő közül:
Degenerált figurák túljátszott nézése idióta nagylátószögű közelikben mindenféle irányból beúsztatva. Komolyan, ha sci-firől van szó, a franciák önmaguk paródiája.