Vacskamati blog

Michael Jackson a sztár archetípusa volt. Amikor ő élt, egy sztárnak pontosan úgy kellett kinéznie, ahogy ő: csillogó ruha, napszemüveg, magas, vékony alkat.

És valami másság, ami megkülönbözteti tőlünk, földi halandóktól. Bőrszíne hófehér volt, arca pedig át volt műtve. Jóképű volt, gyönyörű, kontrasztos, szögletes, ikonikus képe volt, olyan, amilyenné senki nem tud születni. A sztereotípia megvalósulása.

Amikor Jacksont a hírekben lehetett látni, sokszor szájmaszkot viselt, és esernyőt tartottak a feje fölé. Úgy óvták, mint egy egyiptomi félistent.

Az a legenda járta, hogy átoperáltatta magát fehér emberré.

Pedig ez nem így volt. Jacksonnak vitiligója volt, pigmenthiány. Még most is, 2010-ben, az „internet” korában – félelmetes – ismerek olyat, aki rajongója, mégis azt gondolja, hogy hiúságból fehérítette ki magát.

Másság és megközelíthetetlenség. Egészen 1993-ig titok övezte, miért ilyen ő, ekkor, az ún. Oprah Winfrey interjúban mondta el először nyilvánosan, hogy vitiligóban szenved. Addig ez üzleti titok volt.

Michael Jacksonnak a saját betegsége szolgált inspirációként karaktere formálásához. A vitiligo zsenialitásának stigmája volt. Azért ez hátborzongató. Hogy az tesz félistenné, ami közben felemészt. A betegség először a kézfején jelent meg, ezért hordta a híres fehér kesztyűt jobb kezén, ami a Billy Jean-koreográfia része is lett.

És az orr? Nos, az meg egy gyermekkori traumára adott válasz volt. Apja ugyanis sokszor gúnyolta "dagadt" orrát. Ennek kompenzálásaként történtek a plasztikai műtétek. És a végzet: a kompenzációból ikon lesz, majd pedig gúny tárgya.

Mert a bálvány elkerülhetetlen végzete, hogy ledöntik. És nemcsak ledöntik, hanem önmagában is elviselhetetlenné válik az a mérhetetlen magány és meg nem értettség, ami a bálvány-léttel együttjár.

Ha egy ívet akarnánk rajzolni, azt mondhatnánk, hogy nagyjából a HIStory megjelenéséig épült a bálvány, ekkortól indult meg Jackson tudatos demisztifikációja, a szobor lebontása. 1993-ban volt az említett Oprah-interjú, 2003-ban pedig Martin Bashir BBC-riporter 8 hónapot tölthetett vele együtt birtokán. Mennyivel másabb volt már így látni: egy szégyenlős ember, aki saját maga tartja a feje fölé az esernyőt, mert a bőre érzékeny a napfényre. Az utolsó időkben pedig már pizsamában láttuk bíróságra menni, szüleitől kísérve.

Ma már bárki hozzáfér szinte minden információhoz Jacksonnal kapcsolatban. Látjuk az embert, azt a fölnőni nem tudó, szeretnivaló gyereket, akinek az egész élete a betegségek és gyerekkori traumák bizarr kompenzációjának keveréke. És persze a zsenialitásé.

Carl Sagan, a híres tudománynépszerűsítő csillagász, aki oly ünnepélyesen tudta előadni a tudomány titkait, oly szépen magyarázza el az egyik leggyakrabban hivatkozott keresztény istenérv logikai hibáját is. Megkapó az a jelentéktelen szelídség, ahogy a kérdést intonálja: Why not save a step?...

A videó a Cosmos című sorozatból van vágva. A lényeg az első perc, átirat alább.

Ha az ősrobbanás teóriája nagyjából igaz, felmerül a kérdés: mi volt előtte? Ha az anyag ekkor keletkezett, akkor hogyan keletkezett maga az anyag?

Sok kultúrában a szokásos válasz erre az: egy isten vagy bizonyos istenek teremtették az univerzumot a semmiből.

De ha bátran mélyére nézünk a kérdésnek természetesen a következő kérdést is fel kell tennünk: és Isten honnan származik?

Ha azt mondjuk rá: „ez egy megválaszolhatatlan kérdés”, miért ne spórolhatnánk meg egy lépést, és mondhatnánk azt: az univerzum eredete egy megválaszolhatatlan kérdés.

Ha pedig azt mondjuk, Isten öröktől fogva létezett, miért ne spórolhatnánk meg egy lépést, és mondhatnánk azt: az univerzum öröktől fogva létezett.

Olvasgattam keresztény meg ateista fórumokat a házasság előtti szex témájában. A keresztény fórumon még azon is elvitatkozgattak, hogy az önkielégítés bűn-e.

Mit mondjak, örökzöld téma. Eszembe jutott a bérmálkozási hittanom vezetője, "Julián" atya, aki a jó ég tudja minek a kapcsán, csak úgy mellékesen – bár hangsúlyosan, ex cathedra – megjegyezte, hogy az önkielégítés is bűn. Merthogy önmagunkon követünk el erőszakot.

Figyeljük meg a logikát. Kielégülés = erőszak.

Lépjünk is tovább. Az jutott eszembe ezen az álmos szombat délelőttön, hogy milyen változékony a keresztények hozzáállása ahhoz a szabályrendszerhez, amit a vallásuk előír. Olvasgatom őket, ahogy elvitatkozgatnak. Alapvetően két tábor van. Az egyik szigorú, amit a Biblia előír, azt be kell tartani. A másik tábor a pragmatikusok: de Isten nem akar rosszat, és mindenkinek úgy kell cselekednie, ahogy belülről neki Isten szól.

Most akkor mi van?

Van is bűn, de nincs is bűn. Isten olyan személyre szabottan ítél mindenkit, hogy ami nekem bűn, az neked nem biztos, hogy az. De hát szerencsétlen keresztényeknek mégiscsak kell egy abszolút mérce.

És akkor megy ez az őrlődés, hogy mit is csináljanak ezzel az abszolút mércével. Ami hát van, mert meg van írva, de hát azért mégiscsak kell hazudni néha, ha életet mentünk vele. Egy keresztény az abszolút mércéjét akkor alkalmazza, amikor kényelmes, amikor nem az, akkor jön az "Isten mindenkit személyre szabottan ítél meg" című rész.

Valahol egyébként ez is az ernyőzéssel kapcsolatos. Hiszen ugye van egy általános vallás-, bűn- stb.-felfogás, és egy konkrét, szigorú. Az általános szerint mindenki jó, aki jó (tautológia), az a bűn, ami számodra bűn (tautológia), a konkrét szerint meg az a jó, aki megtartja az XY előírásokat, és az a bűn, ami szerepel a listán.

Mit mond egy keresztény erre a kettősségre?...

Ez alkalommal tekintsük meg Micki Krimmel videóját. Micki már egy ideje videóblogol és közösségi aktívkodik mickipedia nevű szájtján, nem mellesleg pedig viszi Neighborgoods nevű online üzletét.

A videóban Micki kifejti, hogy nem akar megsérteni senkit, a hit összetett dolog, viszont kiáll az igazáért.

A vallásnak olyan státusza van, hogy már megkérdőjelezni is illetlenség. Mindig, amikor valamilyen hitrendszert megkérdőjelezhetetlennek tart egy közösség: az probléma. Ahelyett, hogy együtt megpróbálnánk kideríteni, hol a helyünk a világban, a vak hitre alapozva egymást próbáljuk kisöpörni onnan.

Oké, lehet, hogy te nem akarsz senkit sem megölni vallási különbözőségre hivatkozva, de ha belegondolsz, hogy a vallás háborúk ürügyéül szolgál, és elválaszt, rájössz: nem figyelsz oda eléggé. És azzal, hogy elutasítod a hited megkérdőjelezését, cinkossá válsz.

Az agnoszticizmus, amelyik megengedi, hogy bármely vallás igaz lehet: ugyanolyan veszélyes. Ha agnosztikusnak hívod magad, gondold át még egyszer, mit is jelent ez. Tényleg agnosztikus vagy Istent illetően? Tényleg azt gondolod, hogy lehetséges, hogy van valaki, aki uralkodik az univerzum felett? Persze, ez lehetséges. De ugyanilyen lehetséges a repülő spagettiszörny is. Ahhoz is agnosztikus vagy?

Nehéz jó szót találni, és az ateizmus szót is többféleképp lehet érteni. Dehát alapvetően mégiscsak azt jelenti: nem hiszek Istenben. Egy felsőbbrendű lényben. Ennyi. Nem azt mondom, hogy hiszek. Nem mondom, hogy teljesen értem, hogy működnek a dolgok. Csak azt tudom, hogy nem úgy.

Emberek vagyunk, és korlátosak a forrásaink a valóság definiálására: érzékelésünk és értelmünk. Egy csomó minden zajlik körülöttünk, amit nem látunk. De ha előrébb akarjuk mozdítani a megértésünket, valamilyen konszenzusra kellene jutnunk. Egy standard valóságképet kellene elfogadnunk. Tényleg van értelme olyasmire alapozni az életünket, ami ellentmond ennek a konszenzusnak?

Azt hiszem, hogy a megválaszolatlan kérdések kitömködése egy magunkformájú Istennel alapvetően egy gőgös aktus. Feltételezni, hogy a világ a saját elveink szerint működik: arrogáns és intellektuálisan gyenge hozzáállás.

Ahhoz, hogy túllépjünk ezen a fajta gondolkodáson, nyíltan vissza kell utasítanunk. Ez a visszautasítás az ateizmus.

Az ateizmus tiszta helyzetet teremt. Ahonnan jobb kérdésekhez és tudatosabb megértéshez juthatunk. Mivel az ateizmus valaminek a visszautasítása anélkül, hogy a helyébe mást ajánlana, nehéz mozgalmat alapítani rá. Nem tudod arra használni, hogy tömegeket mozgass meg, vagy politikát mázolj le vele.

De van erre szükség?

Megmondom, mire van szükség. Írjunk róla, blogoljunk, csináljunk videókat. Legyen rendben az, hogy megkérdőjelezzük a vallást, és legyünk büszkék az intellektuális függetlenségünkre.

A nevem Micki. És ateista vagyok.

Jó fej csaj, ügyes videó. Go Micki.

Indítok egy sorozatot, amiben ateista arcokat mutatok be. Főleg a youtube-ról fogok linkelni. Íme az első, nyitánynak jó lesz:

A videó feliratai:

Ateista: aki nem hisz semmilyen istenben.

36 millió amerikai nem hisz semmilyen istenben.

A Minnesota Egyetem közvéleménykutatást végzett 2000 emberrel, amiben arról kérdezték őket, mely polgártársaikból hiányolják az egészséges amerikai társadalomképet.

A feketéket, melegeket, bevándorlókat, leszbikusokat és még a muszlimokat is megelőzve az ateistákat tartották a legkevésbé amerikainak.

Az USA 75%-a keresztény. A börtönpopuláció 75%-a keresztény.

Az USA 10%-a ateista. A börtönpopuláció 0,2%-a ateista.

„Nem tudom, hogy az ateistákat polgároknak, illetve patriótáknak kellene-e tekintenünk, vagy sem. Ez egy Istennek ajánlott nemzet.” – George Bush

Zsolt 14.1: „Az bolond ezt mondja szívében: »Nincs Isten.« Megromlottak - szörnyűség, amit művelnek, egyetlen sincs közülök, aki a jót tenné.”

A "bolondok": Isaac Asimov, Noam Chomsky, Francis Crick, Marie Curie, Richard Dawkins, Daniel Dennett, Thomas Edison, Stephen Gould, Massimo Pigliucci, Steven Pinker, Karl Popper, Carl Sagan, Michael Shermer, James Watson, E.O. Wilson.

A Biblia szerint ezek az emberek mind bolondok.

Préd 4.12: „a háromágú kötél nem szakad el egyhamar.” (értsd: az Istent is befoglaló párkapcsolat erősebb)

1999-ben a keresztény szociológus, George Barna közzétette a válási arányokról szóló kutatását:

"Born again" keresztények: 27% esély a válásra

Többi protestáns keresztények: 24% esély a válásra

Ateisták és agnosztikusok: 21% esély a válásra

Zsolt 14.1: „Az bolond ezt mondja szívében: »Nincs Isten.« Megromlottak - szörnyűség, amit művelnek, egyetlen sincs közülök, aki a jót tenné.”

Akik "szörnyűségeket művelnek": Marlon Brando, Jodie Foster, Seth Green, Angelina Jolie, Bruce Lee, Dave Matthews, Ian McKellen, Julianne Moore, Jack Nicholson, Penn & Teller, Cristopher Reeve, Gene Roddenberry, Steven Soderbergh, Susan B. Anthony, Lance Armstrong, Warren Buffett, Bill Gates, Ernest Hemingway, James Randi Charles Schulz, Pat Tilman, Mark Twain

„Sokkal jobb a maga valóságában felfogni az univerzumot, mint fenntartani egy kényelmes és megnyugtató érzéki csalódást.” – Carl Sagan.