Amatőr gondolatok, kritikákkal vegyítve, az önreflexió jegyében.

Vacskamati blog

Amatőr gondolatok kritikákkal vegyítve, az önreflexió jegyében.

Egy személyes megjegyzés

2010.08.07. 23:56 S. M.

Előző posztom sajnos nem jutott el azokhoz, akiknek elsődlegesen szántam. Azért még nem adom fel. De ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem valamit.

Amióta ateista lettem, folyton olyan vitahelyzetekbe kerülök, ami a múltat idézi bennem. Amikben a másik oldalt én valaha képviseltem. És azért lettem ateista, mert azt az oldalt és azokat az érveket már vállalhatatlannak tartottam. Tehát amiből ki akartam lépni, és ki is léptem. Többek közt azért íródik e blog, hogy ezeket az felismeréseket újra felidézzem.

Egyetemet végeztem, és pontosan tudom, hogy egyetemi körökben mi vállalható, és mi nem. Az az érvelési mintázat, amit a vallásosak felmutatnak, az nem. A vallás úgy, ahogy van, nem. Tudom, milyen egy tudós előadóval szemben ellenérzéseket táplálni, és sztereotipizálni, azt figyelni az arcvonásain, miért is ellenszenves nekünk. Keresni a fogódzókat, ami alapján ebbe vagy abba a táborba kategorizálhatjuk.

Igen, az egyetem volt az, az értelem nagypályás színtere, ahol a szurkolói gondolkodás és hitből és hagyományból fakadó tudományellenes bizalmatlanság nem rúg labdába. Csak csendben megbújik esetleg, mivelhogy számosan vannak olyanok, akik a szigorlatokat szépen leteszik, otthon meg tolják az ezoterikus maszlagot.

Az egyetem, amibe engem befizettek.

Szerettem volna, és szándékszom a vallás javára is írni valamit, mert a vallás létezéséből bizonyos értelemben kell következnie valamilyen legitimitásnak, hiszen evolúciós magyarázata is van a vallásoknak. És ennek a legitimitásnak a mibenléte egy hallatlan izgalmas kérdés.

De nem jutok el még a dolgok végiggondolásáig sem, mert mihelyst megszólalnak a vallásosak, az engem nemhogy a kérdés megoldása felé nem hajt, hanem messzire ellök tőle. Egy irodalmár olvasóm, aki feltehetőleg egyetemen oktat (nem ismerem, nem biztos), kijelenti, hogy elég jól ismeri Dawkinst, a róla szóló szóbeszédből.

Hát én így rákényszerülök az offenzívára, mintha több volna a munka e téren.

Ez az érzés kerít hatalmába:

Szeretném már magam utálni,
De, istenem, ők is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.

 


2 hozzászólás

comments powered by Disqus
süti beállítások módosítása